Puma

Puma Concolor

    Puma az egyik legsokoldalúbb nagymacskaféle. A hatalmas elterjedési területen él, így viselkedésében is sokféle macska jellemzése nem könnyű. Remek alkalmazkodóképessége teszi lehetővé, hogy Amerika „hegyi oroszlánja” legyen.

    Kanadától a Tűzföldig mindenhol őshonos. Meghódították a sarkvidéki tundrát, a Sziklás- hegység csúcsait, az Amazonas menti őserdőket. De nem hiányoznak a síkvidéki füves területekről és a sivatagokból sem. Alkalmazkodott a 4500 méteres magassághoz és a 40°C meleghez.

    Az állat testmérete az élőhelytől függ. A hideg északi, déli vidékeken élők jóval nagyobbak a trópusi erdők macskáinál. Bundájuk is tömöttebb, ezüstszürke színű, míg a kontinens belsejében a vörösessárga szőrűek. Jellegzetessége, hogy fülük és farkuk vége fekete.

    A 60-70 cm marmagasságú, 1,4-2,7 méter hosszú puma teste csupa izom. Atletikus testalkata lehetővé teszi az elképesztő ügyességű manőverezést mind az erdőkben, mint a sziklákon. Erejének és ruganyosságának köszönhetően egyetlen ugrással 7 métert is áthidal (duplájára is képes), 5,5 méterre is felugrik, míg 20 méteres magasságból is sérülés nélkül ér földet. Ebben sokat segíti erős és hosszú hátsólába, a gerincoszlopot körülvevő izomkötegek, míg egyensúlyozásban 50-70 cm hosszú farka segíti.

    Legkifinomultabb érzékszerve a szeme. Rossz fényviszonyok mellett is pontosan felméri a távolságot, az apró egerek mozgását. A változatos élőhelyek köszönhetően szinte minden szerepel az étlapján. Legfőbb zsákmánya a patás, közel 75%-ot tesz ki. Északon juhok, míg melegebb éghajlaton (ahol a kisebb pumák élnek) a kisemlősök a legkedveltebb zsákmányok. Nem válogat, mindent elejt, amit képes legyűrni. Gímszarvas, kanadai vadjuh, tüskés kúszósül, öszvérszarvas, majom, mosómedve, nyúl. A többi macskához hasonlóan hajnalban és szürkületkor támad. De nem ritka, hogy nappal vagy az éj leple alatt ejt zsákmányt.  Vadászati módszere a becserkészés. Lesből támad áldozatára. A nagyobb állatok hátára ugrik, majd egyetlen nyakszirti harapással végez vele. Tőrszerű fogaival és erős álkapcsával könnyedén eltöri a szarvas nyakát. A prédát biztos helyre vonszolja, ahol nyugodtan elfogyaszthatja. A maradékot elrejti, leveleket kotor rá, vagy felcipeli egy fára.

    Az élőhelytől függően különböző nagyságú territóriumok alakulnak ki, 250 km²-1000km² is lehet. A vadállomány sűrűsége a legmeghatározóbb, ahol sok a szarvas ott beéri egy kisebb területtel, míg gyér préda esetén nagyobb territóriumra van szüksége. A hím területe több nőstényével fedésben van. Magányosan élnek. Egymással ritkán lépnek fel agresszívan. Igyekeznek elkerülni a harcot. Helyette fenyegetéssel, morgással, fújásokkal „támadnak”. Egyikük általában meghátrál, így nem kockáztatják a komoly sérülést. Az átutazókat megtűrik, ha az nem szándékozik letelepedni.

    Nincs kiemelt párzási időszak, de a legtöbb kölyök tél végén, kora tavasszal születik. A nőstény vizeletében megjelenő hormonok jelzik, mikor hajlandó párosodni. A hím ilyenkor csatlakozik hozzá, közel 10 napig együtt vadásznak és pihennek, közben többször is párosodnak. 90 napig tartó vemhesség után 2-6 vak, magatehetetlen kölyköt hoz világra. Rejtekhelyül üregek, barlangok szolgálnak. Az anya rendszerint átköltözteti őket.  A kicsik bundája pettyezett, és féléves koruk után válik egyszínűvé.3 hónapos korukig szoptatja őket, de már 6 hetesen megpróbálkoznak a húsevéssel. 9 hónaposan képesek önállóan vadászni, de 2 éves korukig anyjuk mellett maradnak.

    Hímek 3 évesen válnak ivarértetté, míg a nőstények 2 évesen, amíg nem rendelkeznek saját territóriummal nem alapínak családot. Élettartalmuk 18 évre tehető.

    XX. század elejére USA keleti részéről gyakorlatilag teljesen eltűntek a pumák, ez a nagyszabású irtóhadjáratnak köszönhető. Napjainkban a faj mérsékelten veszélyeztetett, míg több alfaja kihalófélben van. A farmerek javarészt ma is kártékonynak tartják a pumákat, így kilövik őket. Vadászok körében kedvelt trófea.