Hell!

 

    Carsi vagyok, húszas éveimben járó, környezetmérnökként egyetemet végzett tigrisimádó lennék. Jelenleg munkát keresek, de ha nem találok a fogamra valót, akkor elkezdek egy mesterképzést. Ökotoxikológia szakra adom be a jelentkezésemet, érdekesen hangzik a leírása. Mindig is érdekeltek az ökoszisztémák, itt elvileg megtanulhatom, hogy mi is történik vele, ha belenyúlunk az egyensúlyába.

    Szívem szerint tigriseket tanulmányoznék és tenyésztenék minden mennyiségben. A legéletrevalóbbakat visszatelepítsem a vadonba, a többit pedig megtartanám magamnak. A barátságos tigrisekkel bemutatók segítségével szerettetném meg őket embertársaimmal. De ez elég nagy ábránd, így be kell érnem házimacskák társaságával, más macskák fotóival és a szakkönyvek tanulmányozásával.

    Egy barátságos faluban lakom, közel Tatához. Sok lehetőségem nyílik jókat sétálni vagy tekerni a tatai tavak körül. Ha időm engedi, órákat töltök a vízparton üldögélve. A tájat szemlélve kikapcsolok, és szárnyra indítom a gondolataim.

    Korábban sétáimra Benji kísért el. Nem akarja bevallani, de mostanság már nehezére esik a hosszú sétaút. Így nélküle veszem nyakamba a lábam. Benji a legszőrösebb (és hát az igazat megvallva a legbüdösebb) pasi az életemben (: De hát el kell fogadni, nem tehet róla szegénykém, kan kutya. A skótjuhász mellette van két macska is a háznál. A több mint 10 éves Cili és a nála nem sokkal (1,5 évvel) fiatalabb leánya, Manci. Poci, vagyis Manci mondhatni hozzám nőtt. Legtöbbször a közelemben kevereg. Mellém telepszik, vagy épp az ölembe, ha leülök valahova. Igaz, telente inkább a meleg radiátoromat választja. Az évek során kialakult egy mindkettőnk számára kényelmes elhelyezkedés. Pociról tudni kell még, hogy ő a legtanultabb macska kerek e világon. Legalábbis szerény és elfogulatlan véleményem szerint (:  Mellette tanultam az általános iskola 8. végén tett vizsgámra. A gimnázium során is vele készültem az érettségi vizsgákra. Egyetemi tanulmányaim alatt, a vizsgáim előtt hazajöttem, hogy azokból is ragadjon rá tudás. Nem is értem, hogy az államvizsgámra miért is nem küldtem be magam helyett. Amennyit aludt a tételeim felett nem okozott volna számára problémát. És ha ez még nem lenne elég az angol nyelvvizsgámra készülés során is kitartó társamul szegődött. Szoros a kapcsolatunkhoz hozzátartozik, hogy szabályosan hisztizik, ha nem foglakozom vele eleget. Ilyenkor kénytelen vagyok ölbe venni, mert kibírhatatlanul nyikorog az ő ’rossz talicska’ hangján. Igaz ma már nincs olyan jó sora, mint korábban. Kénytelen-kelletlen osztozkodni kell rajtam a Barátommal.

 

    Számos hobbival ütöm el a szabad óráimat. A leggyakrabb szabadidős tevékenységeim az alábbiak:

- Természetjárás, kirándulás, séta és hasonlók. A városoktól távol, a természettel körülölelve töltekezem fel. Mondhatni lelki energiát gyűjtök, miközben a testi energiámtól megszabadulok. 

- Pár éve megismerkedtem az íjászattal, mint hobbival. Amatőr szinten vagyok, és nem is célom a vadászati, vagy versenyszerű sport. De mint kikapcsolódás teljes mértékben bevált.

- Szeretek olvasni. Az e-bookokkal hadi lábon állok. A könyvekben az a jó, hogy macskával az ölemben is olvashatok, vagy az egyik tóparti padra telepedve. Előnyben részesítem a fantázia történeteke. Ha egyéb elfoglaltságom engedi, reggeltől estig, sőt éjjel lámpafény mellett számtalan órát átolvasok megszakítás nélkül. Kedvenc könyveim: A tűz és jég dala, Cassandra Palmer sorozat, John Vaillant: A tigris – Igaz történet a bosszúról és a túlélésről.

- Szívesen sütök édeset és savanyút. Egy jó kis házi sütire sose lehet nemet mondani. Számos receptet összegyűjtöttem, már csak elegendő idő kell, hogy kipróbálhassam őket. Sajnos a neves alkalmakra mindig a már jól bevált sütik készülnek, így nehézkesen megy a repertoár kibővítése. Szépen lassan, megfontoltan kell haladni :)

- Pár éve kézbe vettem egy üres füzetet és képzeletem világával kezdtem el megtölteni. A füzet lassan tele lesz írással, de maga a történet papírra vetett hányada igen csekély mennyiségű. A messzi-messzi jövőben el fogok vele készülni, csak vissza kellene hoznom a régi lelkesedésem…

- Kedvenc évszakom a tél. Talán mert a szibériai tigris hazája is a fehér erdő. Vagy, mert a hó által belepett táj elrejt minden ember okozta sebet. A föntről lehulló fehér hó, kicsalogat a meleg szobából. Ilyenkor útra kelek és sétálok a téli tájban.

- Másik kedvenc téli időtöltésem a hóemberépítés. Évente egy havazásban gazdag félnapomat egy termetes hóember megépítésére szánom. Az elkészült mű személyiséget és nevet is kap.

- Feketetigris honlapom építése. Jelenleg ezzel töltöm a legtöbb időm. Mivel az idő nem igen kedvez a lakásból való kimozdulásnak, a tyúkok nem tojnak elegendő tojást a kísérleti sütésekhez. Egy vagy két könyv gyors kiolvasása után tartanom kell egy kis szünetet, mert elfogynak a polcomról.

 

Bemutatóm sorait egy idézettel zárom. A macskákról szól, de ugyanakkor rám is illik:

Fotóim

Tételek: 1 - 1 ból 3

"Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít.

Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet."